Budapesten, egy Orczy úti társasházi lakásában ráz a fürdőben lévő vízcső, ami a lakás felújítása közben a fürdőszobai csempe leverése után került a felszínre.

A régi társasházak sok esetben tartogatnak valami olyan meglepetést az elektromos hálózat felújítása során amire biztosan senki sem számít. Az eset 2017-ben a 8. Kerületben az Orczy úton lévő háromszintes társasház első emeleti lakásában történt. A lakás 40nm körüli egyszobás ingatlan, a tulajdonosa a villanyszerelési munkálatok megkezdésekor már több hónapja lakta a lakást.

Az eredeti, minimum 60-70 éves elektromos rendszer természetesen már szörnyű állapotban volt. Mindössze 2 kiépített áramkörrel és 25A névleges csatlakozási teljesítménnyel rendelkezett az ingatlan. A megrendelt villanyvezeték hálózat viszonylag egyszerűnek mondható, nincsenek tervezve nagy fogyasztók (villanytűzhely, klíma, mosogatógép, elektromos fűtőpanel) a távoli jövőben sem. Így mindössze 8 áramkör lett kiépítve az ingatlan számára. De most nem is ez a lényeg. Az egyéb felújítási munkálatokat a tulajdonos végezte saját magának. Az elektromos rendszer alapszerelése után néhány hónappal jelezte, hogy végzett a horonyvakolással, gletteléssel és a festéssel, el lehet kezdeni a konnektorok, kapcsolók és a lámpák felszerelését. A szerelvényezéssel egyidőben esett neki a fürdőszobában a csempe leverésének. Egyszer csak megjelenik mérgelődve, hogy a több centiméternyi csemperagasztó alatt fut egy rommá rozsdásodott, vélhetően a házzal egyidős vízcső. És a fal síkjától legalább 5 centire kiáll egy csonk belőle, és hogy az most neki mennyire útban van. A vízcső persze már nem töltött be semmiféle funkciót, nem is volt lezáró a csonkon, már régen üzemen kívül volt. Majd lefogja flexeli, nem is foglalkozott tovább a dologgal. Viszont még aznap délután a villanybojler bekötése során, valami megcsípett a csonknak a környékén. Elsőnek azt hittem valamihez hozzá értem és megkarcolt, nem is foglalkoztam vele. A védővezető blankolása közben már olyan érzésem volt minta nagyon enyhe áramütés ért volna. Itt már kezdett gyanús lenni a dolog. Létezhet, hogy a régi vízcső feszültség alatt lenne és az csipked? Azonnal rámértem.

Azonnal szóltam a tulajdonosnak, hogy nagyon komoly problémával szembesültünk. Rögtön megértette, hogy miről van szó, és mekkora a probléma, hiszen villamosmérnökként dolgozik. És azonnal belátta azt, hogy mekkora nagy szerencséje van, hogy még nem állt neki a csonk levágásának. Mert könnyedén súlyos áramütés érhette volna. Semmi esetre sem maradhat így, ki kell azt deríteni, hogyan került feszültség alá, mert a kialakult szituáció rendkívüli veszélyeket hordoz! Szinte biztos, hogy valamelyik lakásban ehhez a csőhöz egy testzárlatos készülék csatlakozik. Valamikor valamelyik, vagy mindegyik ingatlanban ezt a fém vízcsövet földelésnek használták. Viszont a vízcső üzemen kívül lett helyezve valamikor a múltban, és megszűnt a kapcsolata a földpotenciállal. És utána valahol valamikor testzárlatos lett egy első É.V. Osztályba sorolt elektromos szerkezet, ami miatt a földhöz képest feszültség alá került a vízcső. A feladat az, hogy megtaláljuk melyik lakásban van a probléma, és azt a lehető leghamarabb el kell hárítani. Őszintén szólva még csak hasonló eset sem történt még velem. A tulajdonossal elkezdtünk ötletelni, most hogyan kezdjünk bele. Elsőnek a fürdőszoba felőli szomszédhoz szettünk volna bejutni, mert az idős nénit valamennyire ismerte a megrendelőm, és pár szót már én is váltottam vele. De a csöngetésre nem nyitott ajtót. Már igencsak kezdett sötétedni, most kopogjunk be az alsó és a felső szomszédhoz is, csak úgy? Nem ismeri őket a megbízom, maximum csak látásból, annyit tud róluk, hogy idős emberek. És csak úgy rátörni szombat esete fele bárkire is, hogy „jó estét szeretnénk bemenni a lakásba és zárlatos készüléket keresni”, hát finoman szólva furcsán venné ki magát. És azért valljuk be, az Orczy út és környéke nem tartozik Budapest turista látványosságok közé, ezért különösen szkeptikusan állnának a dologhoz, teszem hozzá teljesen jogosan. Ebben is szerettük volna néni segítségét kérni, hogy kísérjen el minket. Most akkor kinek szóljunk? A közös képviselőnek? Míg pörgettük a gondolatokat a szomszéd lakás ajtaja kinyílt egyszer csak megjelent a néni, és kérdezi, hogy mi csöngettünk-e? Ezután egy jó húszperces magyarázkodás és helyzetfelvázolás következett, mert a néni már sajnos nem csak fizikailag volt belassulva, és rettenetesen bizalmatlan volt. Nagyon nehezen értette meg azt, hogy nekünk most miért kell bejutnunk a lakásába. Abban biztos voltam, hogy ezt nem leszek képes még a többi lakóval is végig csinálni, így nem lehet senkire rárontani. Ha nem a szomszédnál van a hiba, akkor hétfőn a probléma jelezve lesz a tulajdonos részéről, és a ház képviseletének kell a hibát és a kialakult veszélyhelyzetet megszüntetni a lehető leghamarabb.

Erősen kétlem, hogy a szomszéd néni bármit is felfogott volna abból amit elmondtunk neki, inkább a megrendelőm agilis hozzáállása miatt engedett be. Utólag belegondolva nem biztos, hogy ez volt a legkorrektebb módszer a bejutásra. De én már csak abban reménykedtem, hogy itt fogjuk a hibát megtalálni és akkor gyorsan pontot tehetünk az ügyre. A szomszéd lakásában is azonnal látszott, az egész villanyvezeték hálózat úgy kuka ahogy van. A fürdő válaszfalának a túloldalán a szomszéd fürdője van. Ebben a fürdőben fel van szerelve egy régi, védőérintkezővel rendelkező süllyesztett konnektor. A konnektorba egy falra szerelt 40-50 év körüli hősugárzó. Valahogy azonnal ráéreztem, hogy az lesz majd a mi testzárlatos készülékünk.

Tankönyvi testzárlat, és csak jó ég tudja mióta van már így. Őszintén szólva ez volt az első, és szerintem egyben az utolsó alkalom is a villanyszerelő pályafutásom alatt amikor ennyire megörültem egy testzárlatos elektromos szerkezetnek.

A közvetlen életveszélyt jelentő hiba elhárítása:

A hősugárzót kihúzva konnektorból, a vízcső azonnal feszültségmentes állapotba került. Tehát egészen biztosan a konnektor védőérintkezője a csempe alatt a vízcsőhöz van csatlakoztatva. Aminek még lehetett is volna értelme abban az esetben, ha földpotenciálon lett volna. Mert akkor a föld irányában meginduló zárlati áram megszólaltatta volna túláramvédelmet. Sikerült az áramütés közvetlen veszélyét elhárítani, de helyzet továbbra sem volt egyszerű. Semmi sem garantálja, hogy az idős lakó a zárlatos hősugárzóját nem fogja visszadugni. A megbízómnak sikerült a szomszéd lányát elérni telefonon, és felvázolta neki az eddig történteket és azt is, hogy édesanyja nem feltétlenül értette meg, hogy miért nem használhatja tovább a hősugárzót. A hölgy kérésére a hibás készüléket leszereltem. Ezzel még mindig nincs megoldva probléma megoldva teljes mértékben. A konnektort is meg kell szüntetni. Ebbe a részébe már nem folytam bele.

A probléma már csak azért is összetett mert nem lehet pontosan tudni, hogy a vízcső hány lakáson megy még át. Feltehetően régen a földszinten és a második emeleten további 2-2 lakásnak lehetett a vízcső gerince. És azt sem tudni, hogy még hány esetben történt ilyen konnektor védőérintkező hozzá kötés az ominózus vízcsőhöz. A kérdés már csak azért is érdekes mert ha feltételezzük, hogy több lakás is érintett, és szintén történt védővezető hozzákötés, akkor azok az első ÉV. Osztályba tartozó csatlakoztatott készülékeknek a burkolata is feszültség alá került a testzárlatos hősugárzó miatt. És a veszély továbbra is fennáll, mert bármikor meg ismétlődhet az eset egy másik lakásban. Ezeket az összeköttetések minden lakásban meg kellene szüntetni (persze már ha egyáltalán vannak). Az én hatásköröm eddig terjedt. A probléma megrendelőm által jelezve lett a ház közös képviselőjének, remélhetőleg komolyan veszi a bejelentést és kivizsgáltatja az esetet. A néni lánya egy villanyszerelő hibaelhárító céget bízott meg azzal a feladattal, hogy tegyék biztonságossá a fürdőben a konnektort. Azok lecseréltek a biztosítéktáblát és falon kívül csatornában elvezettek a fürdőnek egy áramkört és felszereltek egy új csatlakozóaljzatot, és egy konnektorba dugható fi-relét.