Kismegszakító bekötése gyakorlati példákkal és kapcsolási rajzokkal
Ez a cikk bemutatja a kismegszakítók bekötésének leggyakoribb módszereit, lépésről lépésre. A folyamatot szemléletes kapcsolási rajzokkal és gyakorlati példákkal illusztráljuk, hogy a megértés minél egyszerűbb legyen.
Jogi és biztonsági nyilatkozat: Bár ez a cikk részletesen bemutatja a kismegszakítók bekötésének módját, a leírt műveletek kizárólag szemléltetési és oktatási célt szolgálnak. Az elektromos berendezések szerelése – különösen a hálózati feszültség alatt álló eszközök esetén – kizárólag szakképzett, regisztrált villanyszerelő által végezhető tevékenység. A nem megfelelő bekötés közvetlen életveszélyes helyzetet, áramütést, tüzet vagy súlyos készülékkárosodást okozhat. Kérjük, semmilyen körülmények között ne próbálja meg saját kezűleg elvégezni a cikkben bemutatott bekötéseket, ha nem rendelkezik a szükséges képesítéssel és engedéllyel!
Tartalomjegyzék
Kismegszakító bekötése példa kapcsolási rajzokkal
Az alábbi két kapcsolási rajzon az esetek 99%-ában alkalmazható kismegszakító-bekötési példák láthatók. Az első kapcsolási rajzon a kismegszakítók az alsó csatlakozóterminál irányából vannak megtáplálva. A második kapcsolási rajzon viszont a kismegszakítók a felső csatlakozóterminál felőli oldalról kapják a táplálást.
A megtáplálás iránya kismegszakítók esetében
A kismegszakító bekötési iránya még mindig egy kifejezetten megosztó és néha meglehetősen heves viták alapjául szolgáló téma az épületvillamosságban. Bármilyen furcsa, de még a gyakorlott villanyszerelők között is rendszeresen előforduló kérdés az, hogy a kismegszakító bekötése szigorúan alulról vagy felülről történik-e? Most akkor számít a kismegszakító bekötési iránya, vagy sem?
Kategorikusan kijelenthető, hogy a hagyományos készülékeknél egyáltalán nem számít a kismegszakító bekötésének, megtáplálásának az iránya. A kismegszakítókat a belső mechanika felépítése miatt bármelyik irányból teljes értékűen meg lehet táplálni.
Hogyan ismerhető fel a kismegszakító bekötési iránya, ha az kivételesen meg van határozva?
Természetesen nem lehet 100%-ban kizárni annak a lehetőségét, hogy esetlegesen valaki belefusson egy olyan speciális kismegszakítóba, amelynél a gyártó szerkezetileg meghatározza a bekötés pontos irányát. Ilyen egyedi esetben viszont a gyártónak a burkolaton egyértelműen meg kell különböztetnie egymástól a LINE (bemenet) és a LOAD (kimenet) terminálokat.
A bejövő tápvezetéket vagy tápvezetékeket ilyenkor kötelezően a LINE oldalra kell bekötni, és a LOAD oldalhoz csatlakoznak majd az elmenő fogyasztói vezetékek. Vagyis a feliratok alapján nem lehet eltéveszteni a bekötés helyes irányát abban az esetben sem, ha az történetesen meg van határozva a készülékházon.
Mivel ilyen egyedi megkötéssel rendelkező védelmi készülékkel a hazai lakossági hálózatokban vélhetően senki sem fog találkozni, ettől a ponttól kezdve a bekötés fizikai irányát pusztán a Feng Shui (azaz a szerelő egyéni szokása vagy a fésűs sín helye) határozza meg. Vagyis a továbbiakban a kapcsolási rajzokon csak olyan kismegszakítók fognak szerepelni, amelyeknél egyáltalán nem számít a bekötés iránya, és ez a kérdéskör a cikkben többször nem is fog előkerülni.
Egypólusú (1P) kismegszakító bekötése
Alapvetően az 1 pólusú kismegszakító bekötésénél aligha létezik egyszerűbb művelet a villanyszerelés területén. A védendő áramkör fázisvezetőjét kell átvezetni a készüléken, és az adott áramkör máris rendelkezik a szükséges túláramvédelemmel.
Kétpólusú (2P) kismegszakító bekötése
A lenti kapcsolási rajzon egy kétpólusú kismegszakító bekötése látható. Ezen a vázlaton az elektromos berendezés egy kétfázisú áramkörről üzemel. A két különálló (L1–L2) fázis egyidejű túláramvédelme a kétpólusú kismegszakító alkalmazásával lett megvalósítva. Ebben a kapcsolási példában a csatlakoztatott fogyasztó fix bekötésű.
Ezért a fix fogyasztó és a védelmi kismegszakító közé egy külső leválasztókapcsoló is be lett iktatva a biztonságos leválaszthatóság érdekében.
A következő kapcsolási rajzon ugyancsak egy kétpólusú kismegszakító bekötési rajza szerepel. Ebben a specifikus kapcsolási példában az elektromos villanybojler 1 fázisról üzemel. A 2P kismegszakító pólusaiba az áramkör nullavezetője is be van kötve, ezzel egyúttal a fixen csatlakoztatott fogyasztó teljes leválaszthatósága is biztosítva lett.
Ebben a helyzetben a fixre kötött villanybojler áramkörének üzemszerű túláramvédelme és a kötelező leválaszthatósága egyetlen kétpólusú (2P) kismegszakító alkalmazásával lett biztonságosan megvalósítva.
Hárompólusú (3P) kismegszakító bekötése
A lenti kapcsolási rajzon egy hárompólusú kismegszakító bekötésére látható gyakorlati példa. A mintában a villanytűzhely három (L1–L2–L3) fázisra van kötve, és a három különálló fázisvezető a 3P kismegszakítón van átvezetve. A fixen bekötött fogyasztó biztonságos leválaszthatósága érdekében egy külső leválasztókapcsoló is be lett iktatva az áramkörbe.
Ebben az esetben a kétfázisú villanytűzhely fixre kötött áramkörének a túláramvédelme és a leválaszthatósága egyetlen 3P kismegszakító alkalmazásával lett szakszerűen megoldva.
Négypólusú (4P) kismegszakító bekötése
Ezzel elérkezünk a moduláris, önműködő túláramvédelmi készülékek királynőjéhez, a négy teljes értékű védett pólussal rendelkező 4P kismegszakítóhoz. A mellékelt kapcsolási rajzon egy négypólusú kismegszakító bekötésére látható egyértelmű példa. A vizsgált villanytűzhely három fázisra van kötve; a három fázisvezető és a hálózati nullavezető együttesen a 4P kismegszakítón van átvezetve, ezzel egyszerre biztosítva a teljes körű túláramvédelmet és a leválaszthatóságot.
Nulla (N) pólussal rendelkező kismegszakító bekötése
Számtalan szituáció indokolhatja a fázisvezető mellett egyidejűleg a hálózati nullavezető mechanikus megszakítását is egy hiba, illetve karbantartás esetén. Talán a legjobb gyakorlati példa az ilyen helyzetekre a fix bekötéssel csatlakozó elektromos berendezések teljes leválaszthatóságának a követelménye. A dedikált nullapólussal rendelkező kismegszakítók kifejezetten ilyen célzattal lettek a gyártók által létrehozva.
A nullapólussal ellátott kismegszakítók bekötése során rendkívül ügyelni kell arra, hogy az áramkör nullavezetője szigorúan az N betűvel jelölt sorkapocshoz csatlakozzon. Mert jogos lehet a kérdés: akkor mégis miért fontos ez?
Az N megjelölésű pólus nem rendelkezik semmilyen beépített túláramvédelemmel! Nincs alá beépítve elektromágneses gyorskioldó tekercs, sem pedig ikerfémes termikus hőkioldó.
Ez a kapocs csak és kizárólag mint egy tiszta kapcsoló funkcionál, ami össze van kötve mechanikailag a fázisvezetőt megszakító pólussal vagy pólusokkal. Ezért értelemszerűen fázisvezetőt a kismegszakító N pólusába bekötni szigorúan tilos és életveszélyes! Természetesen, ha a kismegszakító kizárólag teljes értékű védett pólusokkal rendelkezik (pl. 2P vagy 4P), abban az esetben az áramkör nullavezetője a belső védelem léte miatt bármelyik tetszőleges pólusán biztonságosan átvezethető.
A nulla (N) pólussal rendelkező kismegszakítók elérhetők jobb vagy bal oldali nulla kapocs elrendezéssel is
Viszont, hogy a gyakorlati megvalósítás ne legyen annyira egyszerű, a gyártástechnológia miatt az 1P+N és a 3P+N kivitelű kismegszakítók egyaránt elérhetők jobb vagy bal oldalra kialakított N kapoccsal is.
Amennyiben a fizikai elrendezés miatt ez egy fontos szempont, a gyári katalógusokból kell az egyedi termékazonosító alapján pontosan megrendelni a kismegszakítót. Ha a biztosítéktáblában a készülék közvetlenül a Fi-relé mellé kerül, célszerű annak elrendezésének megfelelően, pontosan arra az oldalra kialakított N kapoccsal rendelkező kismegszakítót választani. Így a védelmi készülékek egymás melletti sorolása a 3P+N gyűjtősínnel vagy sorolósínnel esztétikusan és elegánsan megoldható.
Kismegszakító bekötési módjai: fázis hozzávezetése fésűs és villás gyűjtősínnel, valamint vezetékes átkötéssel
A kismegszakítók gyűjtősínnel történő bekötése a legegyszerűbb és leggyorsabb kivitelezési módszer, ehhez kétség sem férhet. Ez a megállapítás különösen igaz a bonyolultabb, háromfázisú hálózatok és elosztók szerelésére.
Elsősorban a gyári sorolósínek alkalmazása mellett az egyszerű és rendkívül gyors telepítés szól, de ezenkívül még számos komoly szakmai előny származik a gyakorlati alkalmazásukból:
- A biztosítéktábla belső huzalozása sokkal áttekinthetőbbé és esztétikusabbá válik.
- Amiből egyenesen következik, hogy nagyságrendekkel könnyebbé és biztonságosabbá teszi a berendezés későbbi karbantartását.
- Az átlátható, tiszta biztosítéktábla hiba esetén lényegesen gyorsabb és hatékonyabb hibafeltárást tesz lehetővé.
- A gyári sínrendszerrel készített csatlakozások mechanikailag sokkal stabilabbak, és ezzel együtt időtállóbbak is.
- Általánosságban drasztikusan kisebb a valószínűsége a szerelési hibáknak és a kötések kilazulásának.
- A fésűs vagy villássín fizikai bekötése és méretre vágása rendkívül egyszerű művelet.
Az is teljesen biztos, hogy a modern sorolósínek elterjedését követően ma már egyetlen villanyszerelő sem szívesen fárasztja magát azzal, hogy manuálisan vezetékhidalásokat gyártson a kismegszakítók egymás közötti megtáplálásához és a fázisok hozzávezetéséhez. Ettől függetlenül a kismegszakítók hagyományos vezetékkel történő hidalása is teljesen szabályos, szabványos és működőképes megoldás, bár a szakszerű és esztétikus vezetékhidalások elkészítése mindig mérhetetlenül több figyelmet, precizitást és persze aránytalanul több időt igényel.
A fenti példa bekötési rajzon kézi vezetékhidalásokkal vannak a kismegszakítók egymás mellé sorolva, a könnyebb érthetőség kedvéért egy egyszerűbb egyfázisú hálózati rendszerben ábrázolva.
Őszintén szólva még megrajzolni is roppant macerás egy háromfázisú hálózati rendszerben az egyedi vezetékekkel és hurkokkal készült kézi hidalásokat.
A bemutatott rajzon a fő betáplálás az áram-védőkapcsoló (Fi-relé) felső csatlakozótermináljára érkezik. A Fi-relén átvezetett nullavezető a megszokott helyére, az elosztó gyűjtősínéhez vagy a kismegszakító N kapcsához megy. A kismegszakítók sorolt megtáplálásához használt kézi áthidalások 6 mm²-es MKH (H07V-K) hajlékony rézvezetékek, valamint 2 × 6 mm²-es szigetelt iker-érvéghüvelyek felhasználásával készülnek el. Jól láthatóan ez a hagyományos módszer sokkal macerásabb, szerszám- és egyben eszközigényesebb megoldás.